Hogyan változott Magyarország energiaellátása az elmúlt húsz évben?

Magyarország egy főre jutó primerenergia-felhasználása húsz év alatt fokozatosan csökkent, és végig az EU-átlag alatt maradt. Az uniós átlag ennél gyorsabban mérséklődött, ezért a két érték közelebb került egymáshoz. Magyarország energiafelhasználása ma az EU-országok középmezőnyében helyezkedik el.

2005-ben Magyarország még a régiós középmezőnyben volt az egy főre jutó primerenergia-felhasználás alapján. Azóta a fogyasztásunk csökkent, így ma már csak Románia használ kevesebb energiát fejenként a régióban.

Magyarország energiaintenzitása 2004 óta több mint felére csökkent: ugyanannyi gazdasági teljesítmény előállításához ma jóval kevesebb energia szükséges. A javulásban az energiahatékonyság mellett az energiaintenzív iparágak súlyának csökkenése és a gazdaság szerkezetének átalakulása is szerepet játszott. Magyarország energiaintenzitása azonban 2024-ben még mindig az EU-átlag fölött volt.

Magyarország 2013-ra közel került az EU-átlaghoz a megújuló energia részarányában, majd 2013 és 2018 között visszaesett ez az arány. Azóta ismét növekedett, de továbbra sem tudtunk felzárkózni az uniós átlaghoz, és ma az EU alsó harmadába tartozunk.

Magyarország megújuló energiaforrásokból származó energia részaránya 2024-ben a lengyel, szlovák és cseh értéknél is magasabb volt, de Románia és Bulgária megelőzte.

Az EU-ban a szél- és napenergia együtt vált meghatározóvá. Magyarországon a stabil atomenergia mellé a 2010-es évek közepétől egyre gyorsabban terjedő napenergia épült. A naperőművek költségeinek csökkenése és a beruházásokat ösztönző támogatások felgyorsították a növekedést, így a napenergia néhány év alatt az áramtermelés egyik meghatározó forrásává vált. Közben a szélenergia szerepe alacsony maradt.

Magyarország és Szlovákia a leginkább importfüggő országok között van: energiafelhasználásuk nagyjából felét-háromötödét import fedezi. Lengyelország és Csehország ennél jóval kevésbé támaszkodik külföldi energiára, Románia pedig még alacsonyabb importfüggőséggel működik. Az eltérések mögött részben az országok eltérő energiaforrásai és termelési szerkezete állnak, ezért a régió országai nagyon különböző pályát jártak be az elmúlt húsz évben.

A régióban nagyon különböző pályákat látunk. Csehország és Lengyelország kibocsátása jóval magasabb, Romániáé jóval alacsonyabb Magyarországénál. Magyarország a régió második legjobban álló országa, miközben Szlovákia és Bulgária is folyamatosan csökkenti a kibocsátását.

A PM2.5 a levegőben lebegő, nagyon apró részecskék koncentrációját méri. Ezek a részecskék olyan kicsik, hogy a légutak mélyére is eljuthatnak, ezért a magasabb PM2.5-kitettség egészségügyi kockázatot jelent. Magyarországon az éves átlagos kitettség 2004 óta jelentősen csökkent, 2023-ban azonban még mindig az EU átlaga fölött volt, és jóval meghaladta a WHO által ajánlott 5 µg/m³-es szintet. Az EU 2030-ra 10 µg/m³-es éves értéket céloz.

A PM2.5-kitettség a régió országaiban csökkent az elmúlt húsz évben, de még mindig az EU átlaga felett van. Magyarország a régiós mezőny elején-közepén helyezkedik el: a levegőminőségünk jobb, mint Lengyelországban és Bulgáriában, de Csehország és Szlovákia már előrébb jár.

Magyarország erőforrás-termelékenysége az EU-csatlakozás óta érdemben javult, de az egy kilogramm anyagból előállított gazdasági érték továbbra is elmarad az uniós átlagtól.

Magyarországon egy főre kevesebb települési hulladék jut, mint az Európai Unióban átlagosan. A különbség az elmúlt években is megmaradt, miközben az EU-ban összességében több hulladék keletkezik fejenként. A mennyiség azonban önmagában nem mutatja meg, hogy mi történik a hulladékkal: az újrahasznosítás és a lerakás módja is számít.

A közép-európai országok között is viszonylag kevés települési hulladék jut egy magyar lakosra, de az eltérések a fogyasztási mintákat és a hulladékgyűjtés lefedettségét is tükrözhetik.

Magyarországon a települési hulladék 33,6%-át hasznosították újra 2024-ben. Ez már több mint kétszerese a 2004-es aránynak, de továbbra is elmarad az EU 48,1%-os átlagától. A 2030-as uniós cél 60%, vagyis a következő években még jelentősen növelni kell az újrahasznosítás arányát.