Jobb lett Magyarországon élni az elmúlt 20 évben?

Az AROPE alapján ma nagyjából minden ötödik magyar ki van téve a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának. Ez jelentős javulás az elmúlt évekhez képest: 2015-ben még a lakosság közel harmadát érintette ez a kockázat. 2025-ben ez már valamivel alacsonyabb volt, mint az EU-ban átlagosan (19,5%, szemben az uniós 20,9%-kal), de az uniós élmezőnytől továbbra is számottevő a lemaradás: ott csak nagyjából minden hetedik ember érintett.

Magyarországon jelentősen csökkent a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya, de a régió több országa továbbra is jobb helyzetben van. Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában 2025-ben is alacsonyabb volt az érték, mint Magyarországon.

Magyarországon jelentősen visszaszorult a súlyos anyagi nélkülözés az elmúlt húsz évben, különösen a 2010-es évek második felében. 2025-ben azonban még mindig a lakosság mintegy 15%-át, vagyis több mint minden hetedik embert érintett, és az arány továbbra is meghaladta az EU 12%-os átlagát.

Magyarországhoz hasonlóan a régió több országában is jelentősen csökkent a súlyos anyagi nélkülözés, de Lengyelország különösen nagy javulást ért el: 2014 óta az arány nagyjából ötödére esett vissza. Csehországban pedig végig jóval alacsonyabb szinten maradt a mutató, 2025-ben 6% körüli a szint.

A gyermekek körében mért szegénységi és kirekesztődési kockázat az elmúlt másfél évtizedben erősen ingadozott, és tartós javuló trend nem rajzolódik ki. A 2020 körüli visszaesést azóta újabb emelkedés követte, 2025-ben az érték ismét a 2010-es évek szintjén van.

Magyarországon a lakásárak és a jövedelmek aránya mintegy 17%-kal romlott a 2015-ös szinthez képest. Az EU-ban ugyanez az arány csak 6%-kal emelkedett. Vagyis a jövedelmek növekedése ellenére a lakásvásárlás Magyarországon relatíve nehezebbé vált, még annál is mint az EU-ban átlagosan.

2015-höz képest Csehországban nőtt a legnagyobbat a lakásárak és a jövedelmek aránya, Magyarország pedig a második helyen áll. A 2024-es magyar 116,7-es érték jóval magasabb a lengyel 100,5-ös és a szlovák 103,0-as szintnél, miközben Romániában és Bulgáriában az arány a 2015-ös érték alatt maradt. A romlás tehát nem általános regionális jelenség, Magyarországon kifejezetten erős volt.

Bár a lakásárak 2015 óta gyorsabban nőttek a jövedelmeknél, ez nem jelenik meg abban, hogy sokkal több háztartás lépné át a lakhatási túlterheltség 40%-os küszöbét. 2025-ben a magyar háztartások 5,3%-a volt érintett, az EU 7,7%-os átlaga alatt. A mutató ugyanakkor erősen ingadozik évről évre, ezért inkább azt mutatja, hogy a háztartások többségénél nem következett be tartós túlterhelődés, mintsem azt, hogy a lakhatás általában olcsóbbá vált volna.

A súlyos lakhatási depriváció azt jelenti, hogy a lakás komoly minőségi problémákkal küzd, például nem megfelelő a komfort vagy alapvető felszereltsége. Magyarországon 2005-ben még több mint minden ötödik ember érintett volt. Az arány azóta jelentősen visszaesett, 2023-ra 5,3%-ra, de továbbra is az uniós átlag fölött maradt.

Az S80/S20 azt mutatja meg, hányszorosa a legfelső 20% összes jövedelme a legalsó 20%-énak: minél alacsonyabb az érték, annál közelebb van egymáshoz a társadalom alja és teteje. Magyarország 2007-ben még az EU élvonalába tartozott, majd a válság után fokozatosan nőtt a különbség. A növekedés különösen 2022 óta gyorsult fel, és 2025-re az arány már átlépte az EU átlagát.

Magyarországon ma a második legmagasabb a jövedelmi egyenlőtlenség a régióban. Romániában és Lengyelországban az elmúlt években jelentősen csökkent a különbség, míg Szlovákiában és Csehországban tartósan alacsony maradt.